Bocsáss meg kérlek, még most az egyszer,
Remélem sok vétkeim után, nem feledsz el...
Bocsásd meg hibáim, ne haragudj kérlek,
Bocsásd meg nekem, azt a rengeteg sok vétket.

Bocsásd meg kérlek, mit ellened tettem,
Megbántam sokszor, kérlek hidd el nekem.
Százszor, ezerszer, és milliószor,
Tanultam végre, a sok hibámból...

Maradj itt kérlek, és bocsáss meg nekem,
Azt, amit ellened elkövettem...
Bocsáss meg, ne menj el, ne akard, hogy fájjon...
Hidd el nekem kérlek, már nagyon-nagyon bánom...

Szeretlek, imádlak, te vagy az én életem,
Csak annyit kérek, még egyszer bocsáss meg nekem...
Ne hagyj el, maradj itt, maradj velem örökre,
Lépjünk ismét, a régi szép életre...

Lépjünk vissza oda, hol boldogok voltunk,
Annyira szép volt, a régi közös múltunk...
Hozzuk azt vissza, és bocsáss meg kérlek,
Az életemnél jobban, csak Téged szeretlek....

István a király

De amíg azt hiszed, hogy dobog valahol egy szív, mely érted dobog, bocsáss meg az embereknek. Egy emberi szív, mely önzetlenül érez irányodban, elég, hogy megbocsáss mindazoknak, kiknek önző és komisz szívét megismerted; elég, hogy megbocsáss az emberek összességének.

Márai Sándo

Néha szavak nélkül kell megbocsátani. Érteni a szavakban ki nem fejezett bánat és a jóvátételre igyekvő szándék apró jeleit, s jelekkel felelni a jelekre. Felejteni ott, ahol feledésre van szükség, megróni máskor azt, akinek szüksége van a megrovásra. Az igazi megbocsátás, mint a szeretet általában, intelligens és leleményes. És alázatos is, legfőképpen talán alázatos.

„A gyűlöletnek sohasem a gyűlölet, hanem a szeretet vet véget.”

Várom, hogy visszatérj, szótlan szemembe nézz, mosolyogj szomorún: - Semmi az egész! Semmi az egész . Minden volt - ennyi lett! Vezess már haza engem. Szorítsd a kezemet. Éjjelenként majd néha, ha erősek leszünk, amit remélni kellene - arra emlékezünk.

Megtapasztalod a fájdalmat, melynek okozója voltál, osztozol a magad keltette bánatban. Belépsz a másik ember lelkébe, és átérzed szenvedését. Elhagyatott és védtelen vagy, egy időre bezárulsz önvádad jól megérdemelt poklába. E fájdalom (...) neve: bűntudat.

"Amikor megbocsátunk, a szeretet kozmikus bölcsőjében ringatózunk... Csodát viszünk véghez, s ezt alig néhányan veszik észre. Egyedül tesszük: a csodát nem lehet hangszalagon rögzíteni. Láthatatlanul tesszük: a csodát nem lehet lefilmezni. Szabad akaratunkból tesszük: senki sem kényszeríthet rá, hogy megbocsássunk. Magunk gyógyítjuk magunkat." 

Lewis B. Smedes teológus és etikatanár könyv­ében bemutatja, mi módon szabadulhatunk meg a lelkünket mérgező fájdalomtól és gyűlölettől, s hogyan juthatunk el a gyógyító megbékéléshez.