Lelkünk tiszta szerelmével oltár elé megyünk, 
Hogy egymásnak hűségesküt tegyünk, 
S ha szerelmünk lángja parázzsá csitulna, 
Gyermekünk szemében újra, s újra lobogna.

Ismeretlen

Köszönöm az életnek, hogy Téged megadott 
Köszönöm a sorsnak, hogy hozzám elhozott, 
áldom azt az utat, amelyre most léptünk 
vigyázz rá, hogy róla soha le ne térjünk.

Ismeretlen

Legyen tanúm a föld, az ég, a tenger, 
a sok madár, a hal és minden ember: 
Neked adom szívemet, senki másnak, 
életemet még mellé ráadásnak !

Rabindranáth Tagore

Ha majd aranygyűrű ragyog az ujjadon, 
S édesanyád szívét marja a fájdalom, 
Mert azt hiszi, elvisznek messzire, 
S rajta kívül nem fog szeretni már senki se. 
Becsüld meg jól azt az aranykarikát, 
Mert cserébe hagytad el édesanyád.

Ady Endre 

 

Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
a tavaszi zápor fûszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idõ ellop: eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.

 

(Shakespeare)