"Minden embernek jutott egy-egy csalódás,bánat,mert ez a lét. Ne hidd soha,hogy boldogabb a másik,mert mindenki keresztként hordja életét."
Sohasem könnyű, ha összetörik a szívedet. Egy kis darabja mindig törött marad. De ezt próbálod átvészelni,
ahogy tudod. És egy nap ráébredsz, hogy csak egy kis része tört össze, és még nagyon sok van épen.
Az emberi szeretet parányi morzsája jutott nekem; nagyra tartottam, azt hittem, igazgyöngy, ám elolvadt
az ujjaim között, kicsúszott a kezemből, mint a jégdarab.
Felejteni akar - mindent, mindent elfelejteni. Mintha minden, ami eddig történt, csak álom lett volna. Elmúlt,
szétfoszlott, elég volt - elege van a régi életéből, a régi érzelmekből. Újnak, idegennek, védtelennek érzi
magát, kiforratlannak, akinek mindent elölről kell kezdenie. Teljesen idegen ebben az új világban, telve
félelemmel.
Nem az rendített meg engem, hogy hazudtál nekem, hanem, hogy többé nem hiszek neked.
Ennyi volt?
Nem akarsz már engem?
Tudod amit velem tettél
Könnyen nem feledem.
És nem is tehetem
De tudom hogy akarsz,
Rajtam az álarcom,
Mit akkor leveszek
Mikor Neked leszek.
Tüzedből élek.
Kerüld tekintetem,
Én leszek éntelen,
Ne gúnyolj,ne játsz.
Salak vagyok,
Amin most te jársz.
Kétkedem,folyton,
Önmagam fojtom,
Rabláncon tekergek,
Hamisan remélek,
Hol vagytok remények?
Hosszú a nappal
S nem látlak,
Rád gomdolok
Mindig kívánlak.
Törpülne a vágy,
Elszáradna mint
Rothadó virág
